Dr. Tyskie egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül a rendőrségi szobákban. Úgy vélte, hogy a TV-ben feleslegesen színezik baljóslatúvá az ilyen helyeket. Sokszor sötétnek, ellenszenvesnek festik le ezeket az örsöket, pedig egyáltalán nem ilyenek. Legfeljebb azok a helységek, ahol a vallatás folyik, de ez pusztán a pszichológiai hadviselés miatt van így. Egyébként a környezet teljesen barátságos. Hiába, a rendőrök is szeretnek jó körülmények közt dolgozni.

Az ügyész és a két nyomozó figyelemmel kísérte a beszámolóját. Mint szakorvosnak és szaktekintélynek, gyakran kérdezték ki a véleményét egy-egy eset kapcsán. A legtöbb ilyen páciensének komoly pszichózisai voltak: a legtöbb pszichopata volt, beszámíthatatlan, vagy egyszerűen csak súlyosan depressziós. Ez az eset azonban még őt is megrémítette.

- Ha jól értem a cifra szavait, akkor ez az ember teljesen beszámítható. Igaz? - kérdezte az ügyész.
- Pontosan, ügyész úr. Jason St. Pete a legkevésbé sem pszichológiai eset. Ennek ellenére szeretnék még beszélni vele.
- Miért is? - kérdezte az egyik nyomozó, a Steve nevű.
- Azért, mert... nem is tudom. Kivételes. - válaszolt Dr, Tyskie. A fiatalabb nyomozó - Craig - felkiáltott:
- Maga kivételesnek nevez egy embert, aki meggyilkolt harminc ártatlant?
- Egy szóval sem mondtam, hogy helyes volt, amit tett, sőt... méltó büntetést fog kapni, ebben biztos vagyok.
- Persze, hogy azt - mondta Craig - villamosszéket.
- Nézze, doktor! - mondta Steve - Egyáltalán nem normális az, hogy embereket gyilkol valaki azért, mert azt hiszi, hogy ezzel segít nekik.
- Bizonyára. De ez az ember anélkül gyilkolt ebben a tudatban, hogy bármilyen... nos, baj lenne a fejével. Úgy látom, teljesen normális, leszámítva azt, hogy... öhm....
- Leszámítva mit? - kérdezte az ügyész.
- Pokolian jó emberismerő. Szinte már mentalista, de mégsem az. Egy percet beszélgettem vele, és rákérdezett a hobbimra, mintha évek óta haverok lennénk.
- Sok embernek van hobbija. - mondta Craig.
- Ja, de nem ilyen. Tudja, hogy mi a hobbim, nyomozó?
- Bélyegeket gyűjt?
- Majdnem. Növényekkel foglalkozom. Pontosabban a fák és növények rügyeit gyűjtöm és tanulmányozom. Gyerekkori szenvedély.
- Miért nem ment botanikusnak? - kérdezte az ügyész.
- Azért, mert.... de nem mindegy? Nem ez a lényeg. Ez a csávó azonnal tudta. Ráhibázott. És tudja, még mit mondott? - kérdezte a pszichológus Steve-et.
- Na, mit?
- Maga mélyen vallásos, ugye? Ráadásul elég dogmatikus keresztény, ha jól tudom, és ezt Jason is jól tudta. De azt is tudta, hogy miért! Azért, mert maga enyhén mazochista! És nem azért hordja magán azt a tüskés övet állandóan, hogy bűnbocsánatot nyerjen, hanem azért, mert élvezi! És ezt Ő tudta.
- Ez nevetséges! Hogyan hiheti, hogy...?
- Pszichológus vagyok, nyomozó, ne felejtse el. A munkám része, hogy olvassak az emberekből, a viselkedésükből, és maga tényleg gyanús volt. Fel kéne keresnie egy...
- Hogy képzeli, hogy ilyesmivel vádol, maga..!
- Láttam a hegeket a hátán, Steve! Milyen gyakran korbácsolja magát? Hetente? El is élvez közben?
- Maga önelégült sarlatán! - kiáltotta Steve, és nekirontott az orvosnak. Craig és az ügyész fogták le, de előtte még komoly ütést mért Dr. Tyskie arcára. Az orvos orra vérezni kezdett.
- Nyugodjanak meg, az istenért! - szólt rájuk Craig. - Doki, komolyan mondja ezt?
- Ami azt illeti, átnéztem Steve aktáját. A pszichológiai vizsgálat során felmerült a gyanú, de nem került sor további vizsgálatra. Biztos jó barátja valami rendőrfőnöknek.

Steve lassan lenyugodott. Felállt a földről, majd a jobb combjához nyúlt, és erősen megszorította. Dr. Tyskie látta a vércseppeket, amit a cilicium öv okoz. A rendőr még most is magán viseli.
- Nyomozó! - szólt Dr. Tyskie, miután elállt a vérzése - Visszatérve a vádlottra: ez az ember ijesztően jó képességű. Percek alatt kiismer bárkit. Szeretnék több vizsgálatot végezni.
Steve láthatóan zavarban volt, amiért a titka kiderült. Jobbjával megérintette az övet a combján.
- Jólvan, doki. Menjen. Majd tájékoztasson. És uraim! Kérem, hogy ez... a dolog... maradjon köztünk.

A szobában csak egy asztal és két szék volt - szigorúan műanyagból, valamint egy kamera. Jason az egyik széken ült, mikor Dr. Tyskie belépett.

- Üdv, Jason!
- Üdvözlöm, Doktor úr. Hogy van az orra?
- Hogy a... most már jobban, köszönöm. Mondja, hogy csinálja?
- Mit hogy csinálok? - kérdezte Jason.
- Hát ezt! Mindent tud rólam, pedig nem is mondok magának semmit!
- Csak figyelek - válaszolt a férfi - Újabb vizsgálatok? Paca teszt?
- Lesznek, de most csak beszélgetni jöttem.
- Hát persze, minek is kérdeztem. Mit akar... hát persze. Nézze, én segítettem!
- Segített? Megölt harminc embert!
- Szükséges volt! Figyeljen, ezek az emberek szenvedtek! Nem tudom nézni, ahogy egy ember szenved!
- Ezért mészárolt?!
- Akkor már mindegy volt. Különben is... nem mészároltam. Kíméletes, fájdalommentes és gyors voltam... mindig!
- Kíméletes, mi? Harmadikban megpróbált megfojtani egy lányt az iskolai wc-ben!
- Megerőszakolták, terhes volt, és éhezett a családja! Azért... hagytam abba, mert a fojtogatás... fájdalmas.
- Az a lány később eltűnt...
- Ami azt illeti... ő akkor már a harmadik volt. Harminccal vádolnak, és elismerem, de a harminc téves szám. Valójában... negyven... talán negyvenhárom ember volt.

Dr. Tyskie próbálta megőrizni a hidegvérét, és előásni a szakmai véleményét, de nehezen ment. Jason tényleg teljesen normális volt, éppen csak... gyilkos volt, az istenért. Gyilkos!

- Gondolom, arról egyetlen feljegyzés sem szólt, hogy miként segítettem másokon?
- Önkéntes egy karitatív cégnél, rengeteg embernek segített munkát találni, és számtalan barátja vallja, hogy maga mutatta meg nekik a helyes utat. Szinte mindenkit megkérdeztük, elhiheti.
- És ez nem számít semmit?
- Megölt har... negyven valahány embert! Ez nagyon súlyos bűn, Jason! Halálra fogják ítélni.
Jason lehajtotta a fejét. Nem helytelenítette, csak csalódott volt.
- Igen, tudom. Azok az emberek is halálra voltak ítélve.
- És maga úgy érezte, hogy magának kell végrehajtania.
- Segítettem! - kiabált Jason - Érti? Segítettem! Sokuk éhezett, az utcán éltek, egy másik rákos volt, és... a lényeg, hogy mindegyikük fejében felmerült az öngyilkosság, csak... nem volt bátorságuk.
- Magában nem merült fel? - kérdezte Dr. Tyskie.
- Nem, soha. Én boldog voltam. El tud képzelni nagyobb örömet, mint a hálás ember tekintetét? A szó, hogy "köszönöm", csodálatosan cseng. Ezért voltam én boldog.
- Vajon azok is mondtak ilyet, akiket meggyilkolt?
- Páran igen - válaszolt Jason - A legtöbbjükön viszont csak láttam a hálát.
- Ezt nem mondhatja komolyan!
- Maga nem látta őket, doktor! Nem ismerte őket! Én igen. Tudtam, hogy mennyire szenvednek!
Dr. Tyskie remegett. Nem félt az előtte ülő embertől, de amit mondott, borzasztóan megijesztette.
- Maga rémisztő, tudja? - kérdezte Jasont.
- Igen, tudom. Sokan megijednek, mikor rájönnek, hogy mennyire nyitott könyv az ember. Van fogalma róla...
-Bele sem merek gondolni, hogy ebben a tíz percben mennyi mindent tudott meg rólam. És inkább ne is mondjon semmit!
Egy percig hallgattak, majd Dr. Tyskie nyitotta a száját, de Jason előbb szólalt meg.
- Nem, nem vagyok vallásos.
- Pedig annak tűnik.
- Nem hiszem, hogy... létezik isten, vagy ahogy nevezik.
Dr. Tyskie kifogyott a szóból. Aztán újra kérdezni akart, de Jason újra megelőzte.
- Már mondtam, doktor! Segítettem. Tudom, joguk van az élethez, és ezzel egyetértek, de nincs joguk szenvedni, és ahogy léteztek, az már nem élet... nem méltó az emberekhez!
- Szóval szenvedtek.
- Igen.
- És maga megváltotta őket.
- Már nem szenvednek.
- Most már biztosan nem....

Steve, Craig és az ügyész a kamerán át figyelték a beszélgetést.
- Ijesztő, nem igaz? - kérdezte Craig.
- Az az igazság - mondta az ügyész - hogy minél többször hallom beszélni, annál inkább... egyet értek vele.
Arra számított, hogy a két nyomozó megdöbben, és lehordja majd, de legalábbis furán néznek rá, ennek ellenére mindketten bólintottak.
- Azok az emberek tényleg szenvedtek. - mondta Steve - Senki nem tudott annak a tagnak a rákjáról, mert nem volt hajlandó orvoshoz menni. Az áldozatai kivétel nélkül... reménytelen helyzetben voltak.
Csendben ültek egy percig, majd az ügyész megkérdezte:
- Maga tényleg... mazochista?
- Igen... az vagyok. Csak a vallás mögé bújok, hogy ne ítéljenek el.. teljesen. Tudom, hogy nem helyes, de... szükségem van rá.
- Függőség. - mondta Craig.
- Az. - válaszolt Steve - nagyon erős függőség. És ehhez még elvonó sincs. Talán segítséget kérek Dr. Tyskie-től. Rendben, odabent végeztek. Végezzük el a dolgunkat!

A kivégzésen csak az ügyész, Steve és Dr. Tyskie volt jelen... már a hóhércsapat - Craig hívta így - kivételével.
- Kíván még valamit mondani, mielőtt végrehajtjuk az ítéletet?
Jason St. Pete még utoljára megdöbbentette a jelenlévőket:
- Ha jót akar magának, váljon el a feleségétől! - mondta a tisztnek. - Amíg teljesen ki nem készíti magát. Csak egy jó tanács.
A generátor felzümmögött, egy relé kattant, és Jason többé nem lélegzett.
A tiszt három nap múlva bejelentette a válást.

Jasont sokan várták már. Negyvenöt ember fogadta, mikor leszállt a buszról, tisztán, fehér ruhában. Az emberek tapsoltak, mikor lelépett a földre. Egy fiatal lány... tizenhét, vagy tizennyolc lehetett, a nyakába borult.
- Jason! - kiáltotta - Jason, végre! Úgy örülök! Sosem tudtam... megköszönni neked.
Jason mosolygott. Mindenki ott volt, akit megölt... megmentett. Mind mosolyogtak rá, és egyenként akarták megölelni, köszönetet mondani. Jason pedig csak mosolygott.
Percek múlva egy ember, aki nagyon kedvesen mosolygott, eloszlatta a tömeget, majd odajött hozzá.
- Üdv, Jason! Péter vagyok. Remélem, jól érzi magát... itt.
- Hol vagyok?
- Hát itt. Nem elég?
- De igen, azt hiszem, ez bőven elég.
- Azért szólítottuk el, mert úgy gondoltuk, hogy itt többet tudna tenni, mint az... előző életében. Jó lenne, ha továbbra is segítene.
- Hogyan? - kérdezte Jason.
- Elmondom. Ahol most vagyunk, ez valójában egy anyagtalan világ, amit a saját....
Jason hallgatta Péter (talán Szent Péter? Tényleg Ő?) magyarázatát a létsíkokról, és a szintekről. És nagyon tetszett neki, amit hallott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.