Fáradtan, elcsigázottan és (majdnem) reménye vesztetten ért haza. Becsukta maga mögött az ajtót, kulcsra zárta, majd háttal neki dőlt és nagyot sóhajtott. A levegőt kifújva finoman meglebbent az arcába lógó fekete tincs. Büszke volt arra, hogy harmincöt évesen még mindig nincs egyetlen ősz hajszála sem, amit észrevett volna, és mindenki, akit ismert, de főleg a Rendből rendszeresen dicsérte, hogy mennyire fitt még mindig.Tényleg nem panaszkodhatott. Magas, szálkásan izmos, jóképű férfi volt, hála az odafigyelésének, és valamennyire persze a Rendben tanultaknak.