"Micsoda egy taknyos kölyök!" Jól emlékszem, hogy ezt mondta, amikor először találkoztunk. Huszonkettő voltam, egyetemista és épp elmentettem egy ezrest az ösztöndíjamból, hogy megigyak két sört a helyi krimóban. Ez az arc pedig ott ült, ahol az utóbbi húsz évben mindig, és kéretlen megjegyzésekkel illetett mindenkit, és történeteket mesélt.