Fáradtan, elcsigázottan és (majdnem) reménye vesztetten ért haza. Becsukta maga mögött az ajtót, kulcsra zárta, majd háttal neki dőlt és nagyot sóhajtott. A levegőt kifújva finoman meglebbent az arcába lógó fekete tincs. Büszke volt arra, hogy harmincöt évesen még mindig nincs egyetlen ősz hajszála sem, amit észrevett volna, és mindenki, akit ismert, de főleg a Rendből rendszeresen dicsérte, hogy mennyire fitt még mindig.Tényleg nem panaszkodhatott. Magas, szálkásan izmos, jóképű férfi volt, hála az odafigyelésének, és valamennyire persze a Rendben tanultaknak.

Újabb sóhaj kíséretében ellökte magát a bejárati ajtótól. Elővett egy pakli francia kártyát. Vadonat új, a műanyag fólia csomagolás sértetlenül ölelte körbe a dobozt. Kicsomagolta, a dobozt, az extra kártyát és a használati utasítást kidobta, a fóliát egy ideig igazgatta a kezében, majd azt is a szemetesbe ejtette, a paklit pedig a nappalija közepén lévő nagy, négyzet alakú mahagóni asztal közepére tette.
Meggyújtott négy hosszú füstölőt, négy különböző illattal - a fahéjas volt a kedvence - majd letette őket az asztal négy sarkára.
Keverni kezdte a kártyát. Gyakorlott, fürge mozdulatokkal, ujjai szélsebesen dolgoztak, ahogy minél több különböző módon átrendezte a kártyák sorrendjét. Egészen addig keverte, amíg a füstölők ki nem hunytak és az utolsó adag hamu is a tálcára hullott. Akkor egy utolsót emelt, és a paklit maga elé tette az asztalra. Elővett egy gyertyatartót, azt, amelyiket az ilyen alkalmakra tartogatott. Kártyavárat készült építeni, és ehhez minden feltételnek passzolnia kell. Végtelen, süket csend, a füstölők generálta köd és egy illatgyertya a kedvenc gyertyatartójában. Fekete koponya, amin három kígyó tekeredik, mindegyiknek apró szarva van. Ahogy meggyújtotta a gyertyát - ez is fahéj - a koponya szeme misztikus villódzásba kezdett, ahogy az orrcsont mögött a láng pislákolt.

Leült a karosszékébe, magához vette a paklit, majd kihúzott két kártyát - egyet fölülről, egyet pedig alulról - majd rájuk pillantott. Egy bubi és egy dáma. Piros és fekete. Furcsának, és baljóslatúnak érezte, hogy két ilyen fontos lap kerüljön legalulra, de ebben a szertartásban nem volt helye a kétkedésnek. Egymással szemben állította őket, majd addig döntötte, míg a tetejük össze nem ért, és amikor úgy érezte, hogy megvan az egyensúly, elengedte őket. A két lap tökéletesen ellensúlyozta egymást, és szilárdan állt az asztalon.
Kivett két újabb lapot. Dáma és bubi, felcserélt színben. Újra. Kicsit grimaszolt - ez már nem csak baljóslatú volt, hanem rossz. Letette őket a másik pár mellé, fordított V betűt formázva, és közben a fogát szívta. De sebaj, sok van még.
Négy párnak kell alul lennie, ahogy a világmindenség is négy pilléren áll. De mit érnek, ha nincs ami álljon rajtuk.
Kivett egy lapot középről. Négyes, piros. A négyes jó, a piros négyes remek. Összefogja a dolgokat. Vagyis összefogásra számíthat a nemesektől. Rátette a két pár lapra, számmal lefelé. Összefogja a dolgokat. Újabb két lap - egy felülről, egy alulról - ami újabb bubi és újabb dáma lett. Piros és fekete. Szíve kihagyott egy ütemet, a gerincén végigfutott a hideg. Ez kezd katasztrófális lenni. Elhelyezte őket, és újabb két lapot húzott a megszokott sorrendben - dáma és bubi. Ha a következő tizennyolc lap nem kedvez, komoly baj lehet. Így is figyelmeztetnie kell a Rend tagjait a potenciális veszélyre. Elhelyezte a lapokat, majd megdörzsölte a szemét és letörölte az izzadtságot a homlokáról. Észre sem vette eddig, mennyire kiverte a víz, pedig a gerincén még mindig jeges fuvallatok játszottak. Nagy levegőt vett és kihúzott egy kártyát középről.

Piros négyes. Kicsit - csak nagyon kicsit - megkönnyebbült. Ez még kevés ugyan a boldogsághoz, de reményre ad okot. Összefogta vele a második párt, majd újabb lapot húzott középről és lélegzetét visszafojtva ránézett. Fekete ötös.
Kis híján felpattant a székből és szíve örömében nagyot dobbant. Tudta, hogy korai az örömködés, és ha ezt a társai a Rendből látnák, jól leteremtenék. Az ötös az egyik legjobb. Az ember száma. Vagyis nem csak a nemesek egymás közt, de az emberekkel együtt összefognak... de miért? Még három szint van hátra és esetleg egy extra lap, remélhetőleg fény derül a titokra.
Kihúzott két kártyát a szigorú rendszert követve és felcsillant a szeme. Fekete négyes egy piros ötössel. Ez jó. Sok embert jelent és nagy összefogást, ezzel együtt viszont hatalmas harcot is. Négyesből minél több, annál jobb, ötösből három lenne a tökéletes, de a négy is jó. Nagyon jó.
Elhelyezte a lapokat az első párost összetartó négyes tetején, majd kihúzott újabb két lapot. Ötös és nyolcas. Aggasztó. A nyolcas a háború száma. Remélhetőleg nem lesz több. Kezdeti ijedtsége a nemes lapok miatt elhalványult, és rájött, hogy tökéletes helyen vannak legalul. Azt jelentheti, hogy alávetik magukat a közös jó érdekének. Végre. Épp ideje volt. 
Egy pillanatig elgondolkodott, hogy a vízszintes lapot húzza ki, vagy inkább a harmadik párt a második szinthez. Végül az utóbbi mellett döntött, bízva abban, hogy a kártya nem téved. Igaza is volt. A következő pár egy újabb négyes és egy újabb ötös. Elmosolyodott, bár kissé cinikusan a negyedik ötös miatt, de mindenképpen őszintén. Elhelyezte őket, és úgy döntött, ideje újrakeverni a megmaradt lapokat. Három keveréssel. Elégnek kell lennie.
Kihúzott egy lapot középről, de kettő összeragadt. Két piros tízes. A tízes bármit jelenthet. Bizonytalan szám, bár ha az összes kijön, az majdnem mindig rosszat jelent. Ráadásul sorrendben a tizennyolcadik és a tizenkilencedik lapok. A tizenkilenc prím szám, a tizennyolc viszont hattal és kilenccel is osztható. Nem baj, de nem is jó.
Rátette a két tízest a harmadik szint tetejére, majd kihúzott egy lapot felülről, egyet alulról, kettőt pedig középről, és letette az eddig épültek mellé, két oldalra két-két darabot. Megfogta mindet, egyszerre felfordította, és elakadt a lélegzete. Mindkét pár egy-egy tízes és hatos. A közelgő katasztrófa szele úgy legyintette meg, hogy kis híján hanyatt vágta magát székestül. A jégcsapok visszatértek a gerincére, homloka pedig gyöngyözni kezdett. Ennél rosszabb leosztás kevés van, Pókerben már egy vagyont nyert volna ilyen lapokkal, de most, a Szertartás közben ez leírhatatlan borzalmakat rejtett magában. De a remény élt benne, hiszen a harc itt még nem dőlt el. A két hatos még nem a világ vége. Még a négy tízessel sem. Csak a következő lap legyen jó. Középről.

Hatos. Nem jó. Piros, ami még rosszabb. Nagyon közel az építmény tetejéhez, ami rettenetes. Előtte pedig kijött két fekete hatos, ami egyenesen katasztrofális.
Be kell fejeznie a szertartást, hogy pontos információkat szolgáltasson a Rendnek, de sehogy sem akaródzott. A következő pillanatban mégis ott volt a kezében két király. A kőr és a káró. Elsírta magát a lapok előtt és bár az egész teste remegett a zokogástól, a vár mégis stabilan állt. Már csak egyetlen lap van hátra.
A pikk ász került a kezébe, bár a könnyeitől alig látta. Felállt a székből és pár milliméter magasságból a két királyra ejtette. A lap még csak meg sem ingott, szilárdan egyensúlyozott a kész kártyavár tetején. Az ász, vagy az A betű egy kezdőbetűt jelöl, csak rá kell jönni, hogy minek a kezdőbetűje, és a két király és a három hatos fényében ez nem is volt nehéz. Soha nem látta még ennyire tisztán a jövőt a kártyák segítségével. Minden egyértelmű, tiszta. Már csak két dolog van hátra.

Hátradőlt a székében, behunyta a szemét, majd könnyedén ráfújt a várra. Hallotta a lapok zörgését, ahogy az építménye összeomlott, és érezte, hogy hamarosan a világ is ugyanígy össze fog omlani. A menekülés lehetetlen, a túlélésre pedig csekély az esély. Kinyitotta a szemét.
Öt lap állt számmal felfelé, az összes többi rejtve maradt. A két király és a három hatos. Nem egymás mellett - túl sok lett volna a véletlenből - de így is épp eléggé baljós. Elrendezte az öt lapot maga előtt úgy, hogy a két király legyen a széleken, a három hatos a kettő között, a pirossal a közepén. Rátette a két kezének egy-egy ujját a két királyra, majd egymás felé rántotta őket. A lapok összecsúsztak, a sorrend pedig nem változott. A jobb kéz felé eső kártyák kerültek fölülre. Széthúzta őket, aztán felszisszent. A piros hatos elvágta bal kezén a középső ujját. Jól látta a vérnyomot a lapon, az ujján pedig el is kezdett csordogálni.

Felpattant az asztaltól, és odament nagy antik tükréhez. Gyors mozdulatokkal egy pentagrammát rajzolt a tükörre. Nem azt az iskolás fajtát, ahol csak öt egyforma hosszú vonalat folytonosan összekötünk. Egy régi, igazi pentagramma volt, amit egy teljesen szabályos körrel tett teljessé. Majd a tükör előtti szekrény egyik fiókjából elővett egy revolvert, és főbe lőtte magát.
A kártyalapokat beterítette a vér.
A tükörre pedig egy csepp sem esett.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Volt egy időszakom gyerekkoromban, mikor szinte minden este azzal pihentettem magam, hogy kártyavárakat építettem. Senki nem volt a nappaliban, és mindig, mindig ugyanazt a zenét tettem be, az akkor méltán népszerű három hegedűművész, a Princess egyik lemezét. Imádtam a zenéjüket, az In the Hall of the Mountain King volt a kedvencem.
Egyszer, mikor befejeztem az építkezést, tüsszentettem egyet, és csak két ász fordult pofával felfelé. Nem egymás mellé - túl sok lett volna a véletlen - de még így is meglepő volt. Sosem voltam babonás, nem hittem semmilyen felsőbb hatalomban, vagy istenségben, így ez is véletlennek tűnt.
Pár napja jutott eszembe ez az eset, mikor a karácsonyra kapott könyvemet olvastam, ami (rám jellemző módon) tele volt misztikummal. Nagyon sok fillérleső médium használ kártyát, mint jövőbe látó eszközt, és felmerült bennem a kérdés: mi van, ha tényleg? Mennyire nagy dolgokat lehet vele előre látni?
Tudjátok, hogy az elbeszéléseimben szeretek végletes lenni, így megint a legdurvább végletet vettem elő.
Meg tudjátok tippelni, hogy az ász, vagyis az A betű mégis minek lehet a kezdőbetűje?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.