Parton ülve a vizet nézem
Látom már; ott vihar lészen
Szemem száraz, kezem nedves
Rád gondolnom ily keserves

Sírnék én, de könnyem nincsen
A tenger mindet elvitte
Messzi felhők attól híznak
Széltől remeg már a vízpart

Közelebb jött már a vihar
Érzem belül; szél felkavar
Az eső is rám zuhog majd
Lerombol majd tetőt, házat

Had romboljon tetőt, házat
Lelkemre már nem találhat
Elmegy majd ez is, mint sok más
Bírja lelkem a pusztítást

...

Vihar elment, rombolt, mit ért
De messzi ott már a napfény
Felállok a tengerpartról
Megkeresem, kiben még ily
Vihar tombol

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.