Ezt az írást külön ajánlanám a Tankcsapda együttesnek, valamint Bayer Árpádnak, aki régen megismertetett azzal a dallal, ami ezt a novellát ihlette.
Azért sajnálom, hogy nem a Mi ötletünkből forgattak klippet.

A teremben négyen voltak. Egyikük amerikai, a nagyvilági élet jólététől pocakosan. Egyikük Németországból való, akinek bajusza ápolt, ám hosszú haja szinte mindig rendezetlen. Ketten Magyarországról érkeztek. Egyikük szemüveges, erőteljes arcú úr, míg másikuk sokkal inkább hasonlított egy jóvágású színészre. Egyedül a fehér köpenyükön látszott, hogy valami összeköti őket, meg persze az, hogy mindegyikük kezében egy-egy pohár francia pezsgőt tartott. A pezsgősüveget épp most tette le a pocakos amerikai, akinek anyja születésekor a Robert nevet adta.

Parton ülve a vizet nézem
Látom már; ott vihar lészen
Szemem száraz, kezem nedves
Rád gondolnom ily keserves

Sírnék én, de könnyem nincsen
A tenger mindet elvitte
Messzi felhők attól híznak
Széltől remeg már a vízpart

Közelebb jött már a vihar
Érzem belül; szél felkavar
Az eső is rám zuhog majd
Lerombol majd tetőt, házat

Had romboljon tetőt, házat
Lelkemre már nem találhat
Elmegy majd ez is, mint sok más
Bírja lelkem a pusztítást

...

Vihar elment, rombolt, mit ért
De messzi ott már a napfény
Felállok a tengerpartról
Megkeresem, kiben még ily
Vihar tombol

A szomorú történetekben az a jó, hogy egyszer végük van. A boldog történetekben pedig az a rossz, hogy egyszer végük van.
Aki most boldog történetet vár, azt megkérem tisztelettel, hogy ne is olvasson tovább. Aki pedig szomorú történetet szeretne, azt szintén a legmélyebb tisztelettel kérem, hogy hagyja abba az olvasást.

Dr. Simon János, a Kútvölgyi kórház nyugalmazott főorvosának bejegyzése:
"2016. Augusztus 18. ööööhm... 17 óra 47 perc.
Úgy gondolom, hogy a dolog, ami Laurát megölte, egész biztosan nem terjed a levegőben. Az én vérmintám negatív lett, szóval szinte egész biztosan hordozó kell hozzá. Mindenesetre most már ki merek mozdulni az emberek közé.

Dr. Tyskie egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül a rendőrségi szobákban. Úgy vélte, hogy a TV-ben feleslegesen színezik baljóslatúvá az ilyen helyeket. Sokszor sötétnek, ellenszenvesnek festik le ezeket az örsöket, pedig egyáltalán nem ilyenek. Legfeljebb azok a helységek, ahol a vallatás folyik, de ez pusztán a pszichológiai hadviselés miatt van így. Egyébként a környezet teljesen barátságos. Hiába, a rendőrök is szeretnek jó körülmények közt dolgozni.

Adrienn, és a kislánya, a kis Rebeka útban voltak Adrienn testvéréhez. Az anyuka már tudta, hogy egy ilyen izgő-mozgó kislánnyal érdemes olyan helyre ülni, ahol elég nagy hely van a kislány izgő-mozgó lábainak. Ez a villamoson  csak a négyes helyeken lehetséges, vagyis ott, ahol két széksor egymással szembe van fordítva. Szerencsére nem ült senki velük szemben, egészen a Karolina úti megállóig, ahol egy fiatal, húszas évei közepén járó férfi felszállt, és leült a kislánnyal szemben lévő székben.
Rebekát ez persze nem zavarta.