A terem csöndjét csak a napló lapjainak halk zörrenése törte meg, pedig huszonnyolc diáknak még a lélegzetvétele is hangos, ha az egyszerre történik. De most nem. Közelgett a nyári szünet, a diákok az év végi jegyük javításán dolgoznak, hiszen ez már számít a főiskolai felvételin is. Mindenki feszült csendben várja, vajon ő fog-e felelni?

Én viszonylag nyugodtan ültem, hisz a jegyem már csaknem le van zárva, sokkal jobb már nem lehet, de szerencsére rosszabb sem. Ahova készülök, oda pedig elég ez is, főleg, ha az utolsó évet is úgy meghúzom, mint ezt is. Ilyen nyugodt talán még három-négy ember volt az osztályban, akiknek már semmi vesztenivalójuk nem volt. Az egyik ilyen volt Liz is, vagyis Elisabeth Rose is, aki simán kitűnővel zárt, valamint a magas Robert B. Aaron, aki szintén kitűnő lett.

Aztán ott volt a kis seggdugasz Kevin is, aki simán bukott, és most is csak azért ült csendben, mert mélyen aludt. Az is csoda, hogy egyáltalán harmadikig eljutott.

Na, meg persze, ott volt Jamie.

Magas, vékony, szőke srác volt, fakó szemekkel, amit egy pár stílusos szemüveg takart, de nem rejtett el. A tekintetét csak kevesen állhatták, mert aki a szemébe nézett, annak még a gondolatát is látta, a legtitkosabb érzelmeit és tisztán előtte voltak az élete rejtett és intim részletei. Ő is kitűnővel zárhatott volna, ha a földrajzot nem rontja le ennyire. Most a négyesért küzdött, de ha meg tudja beszélni a tanárral, még az ötösre is jó lehet. Akkor aztán mehet bármelyik suliba. Ölni fognak egy ilyen srácért.

A tanár ismét lapozott egyet. Végignézte a bejegyzéseket, a jegyeket, aztán végigmérte a diákot, végül megfontoltan döntött, aztán ismét továbblapozott.

Liz a tollát kezdte rágni, és lopva Jamie-re nézett. A világ nyolcadik csodájának tekintettük azt, hogy ők összejöttek, hiszen Jamie volt a különc, Liz pedig az érinthetetlen, és mikor mindenki kudarcot vallott, azt beszéltük, hogy a csajnak élsportoló kell, vagy Nobel-díjas tudós. Kisebbel nem éri be. Jamie pedig jött, és tarolt. Mindent vitt. Egy osztálybuliban összegabalyodtak, talán még aznap este megvolt neki (de másnap már biztosan), azóta pedig együtt vannak. Közel másfél éve.

A napló zizzenése újabb lélegzetek kieresztése és újabb lélegzetek megakasztásának köztiszteletben álló hangeffektusa. A tanár felnéz, végigmér, továbblapoz.

Kicsit kezd unalmas lenni.

Jamie azért is volt különc, mert elég szélsőséges nézeteket vallott az emberekről. Birkáknak nevezte azokat, akik naponta mást nem csinálnak, csak felkelnek, dolgoznak, aztán hullamereven bezuhannak este az ágyban. „Az ilyen birkák nem életrevalók. Csak a döglött halat sodorja magával a víz.”

Ettől függetlenül én jóban voltam vele. Értelmes gyerek volt, mindent észrevett és mindenről fejlett véleménye volt. Sosem álltam le vele vitázni, részben azért, mert sokszor egyet értettem vele, máskor pedig egyszerűen tudtam, hogy esélytelen vagyok.

„A sok birka csak megy a kolomp után és azt sem tudják, merre tartanak. Ugye, te nem ilyen leszel, Cam?”

Ja, igen, az én nevem Camaron Weinterkott. Én voltam az osztály zsiványa. Bár a legtöbben nincsenek tudatában, én irányítottam az osztály nagyrészét. Vagy inkább az egészet. Nagyon jól manipulálom az embereket, de Jamie… őt nem lehet. Tudjátok, ő a különc.

Mellettem ül a névrokonom, vagyis Cameron Droone. A legjobb nő az osztályban, és az én barátnőm.

Előtte pedig az ő nagy barátnője, Susan Butt. Ő is elég festői, de neki három éve van valakije, sőt, már menyasszony. Alig várja, hogy ennek a pénteknek is vége legyen, hiszen a hosszú hétvégére hozzá költözik. Öt napig boldog lesz.

A napló papírja ismét zizzent, a tanár számba vett, olvasott, végigmért és döntött.

- Jamie! Úgy látszik, neked jár az esély a javításra! Gyere ki, kérlek!

Jamie fölállt, kiment és várta az inkvizíció ítéletét.

A tanár kérdezett, Jamie felelt.

Kicsit oldalra pillantottam, hogy lássam Lizt, ahogy egyre szélesebb mosollyal nyugtázza a helyes választ. Aztán az újabb helyes választ. Borzasztóan izgult, hiszen mi sem lehetne jobb, mint két kitűnő tanuló egy párban, ahogy együtt mennek nyaralni.

Újabb kérdés, helyes válasz.

A pad alatt Cameron megszorította a kezem. Ránéztem, és láttam, hogy ő is izgul. Suze szintén. Én is szurkoltam Jamie-nek, hiszen valahol kedvenc is volt. Mindenki kedvence.

Kérdés, majd válasz. Helyes.

Jamie sosem tudott igazán öltözködni. Ma is egy világos rövidnadrág volt rajta, meg fakó színű, rövid ujjú ing, de hát alkatából adódóan, ami jó volt neki vállban, az hosszú volt. A hosszú ingben pedig röhejesen nézett ki.

Kérdés, majd válasz. Helyes.

Ma még röhejesebb volt, mert túlságosan kihúzta magát. A csípőjét kicsit előrelökte, a hátát pedig hátratolta. Mintha azt akarná, hogy az inge ne érjen a hátához.

Kérdés, majd válasz.

Liz, Suze, Cameron és én egyszerre szisszentünk fel. Rossz válasz. Ugrott a jobb jegy. A tanár felsóhajtott.

-         Nagyon sajnálom, Jamie, de… nem adhatok így jobb jegyet. Tudod, hogy év végén csak a száz százalékkal lehet javítani.

-         Igen, tanárnő, tudom.

-         Tényleg nagyon sajnálom. De nem adhatom meg a jegyet.

-         Tudja, mit? Nem is kell.

Jamie hátranyúlt az inge mögé, egy mozdulattal előkapott egy magnumot, kibiztosította, gondosan célzott és lőtt.

A tanár koponyájának és agyának a darabjai az üvegen landoltak, egy részük pedig még Lizt is betakarta. A dörrenés után döbbent csend ülte meg a termet. Akár a ragadozót látó kisállat, mindenki megmerevedett.

Jamie árnyalatnyit mozdított a fegyveren, célba vette Lizt és ismét lőtt. A lövés a nyakán találta a lányt, a golyó valószínűleg megakadt a gerincében. Valahol halottam, ahogy Kevin felhorkan édes álmából. Arra gondoltam, hogy csak a második lövésre ébredt föl. Ha igazán alszik, tényleg átalussza a háborút.

A harmadik lövéssel Jamie elintézte őt is, majd Robertet is. Erre már menekülni kezdtek. Suze-t hátba lőtte, majd, amikor látta, hogy még mászna, a földön a tarkójába is eresztett egyet.

A többiek kimenekültek.

Én pedig csak ott ültem mereven a padban, nem is érzékeltem, hogy Cameron eltűnt. Ennyit rólad, liba.

Jamie végignézett a véres termen, majd rám tekintett. Leeresztette a fegyvert és elmosolyodott.

-         Tudtam, hogy te itt maradsz és támogatni fogsz. Ne érts félre, nem a tanárra haragszom. Ő csinálta a dolgát. Akár a többi birka. Ez is ugyanolyan birka volt, sőt, még nagyobb. – határozott mozdulattal belerúgott egykori barátnője holttestébe – meg ez is. De mi, Cam, mi nem vagyunk azok. Mi emberek vagyunk, akik uralkodhatnak a birkákon. Ez az első lépés, Cam. Ma megmutatjuk.

Ezzel az ablakhoz sétált, kinyitotta és lepillantott.

-         Látod, Cam? A sok birka ott sorakozik lent, várják a kést, várják, hogy levághassam őket. Idecsődültek a fegyver dörgésére és nézik a vérfoltot az ablakon. Köszöntsem, őket, Cam?

Választ nem várva célzott és lőtt bele a tömegbe. Egy sikítást hallottam. Tényleg birkák. Gyűlnek a vérre a birkák.

A következő lövésre már több visítás és az emberek valószínűleg szétrohantak. Én nem láttam. Csak ültem a padban és pislogtam.

- Nem sokára még több birka érkezik. Főbirkák, kolomppal a nyakukban. Rám vadásznak majd. De én megmutatom nekik.

Újabb dörrenés.

-         Hoztam magammal még egy tárat. Cam, kérek egy szívességet. Ha engem elpusztít a sok birka, szeretném, ha átvennéd a helyem. Persze, csak akkor, ha idő előtt szednek le. Ha marad még lőszerem, vedd fel a fegyvert és pusztítsd el te a birkák seregeit!

Nem maradt lőszere.

Mielőtt ujjának egy egyszerű, már-már hanyag mozdulatával a plafonra nem küldte volna agyának kétharmadát, azt mondta, hogy a mi időnk kezdődik el ma. Azon a napon huszonöt halálos áldozata volt. Ebből tizenkilenc még a tizennyolcat sem töltötte be. Egy csecsemőt is kilőtt a babakocsiból, meg az anyját is, akinek még két gyereke volt.

Azon a napon láttam a legjobb barátaimat meghalni. Később kiderült, hogy Cameron, miközben menekült ki az épületből, megbotlott egy kiálló kőben és bezúzta a koponyáját. Nem golyó végzett vele.

Ma pedig, öt év után, gondos tervezgetés és mérlegelés után folytatni akarom azt, amit Jamie elkezdett. A birkák korszaka ma véget ér itt, holnap pedig véget ér mindenhol. Továbbadtam a tudást, amit Jamie-től kaptam. Amit pedig még tudtam, azt elviszem magammal.

Ezt a papírt a fehér ház előtt egy kő alá teszem be. A birkáknak fogalmuk sincs arról, hogy mi készül. Nem tudnak a beépített emberemről. Nem tudnak a detektoruk hibájáról. Nem tudják, hogy bomba van az épületben. Nem tudják, hogy valójában nem képviselő vagyok. Nem szóvivő. Nem politikus.

Terrorista vagyok.