A reggel aranyló sugara betört az ablakon, áthasított a szobán és megvilágította a kiságyat, amelyben a kis Paul aludt. A csöpp emberke azonnal reagált a megváltozott fényviszonyokra és halk nyöszörgésbe kezdett. Édesanyja, a szőke hajú Emily az anyák örök mosolyával lépett oda hozzá és vette ki a fekhelyéről. Harmincöt évesen még mindig szívdöglesztően nézett ki, arcán alig tűntek fel ráncok és a negyedik szülés sem hagyott nyomot tökéletes alakján. A melle ugyan egy kicsit megereszkedett, de ez adott neki még egy kis pluszt, amolyan anyás külsőt, amitől még szebb, még ragyogóbb lett… a kicsi hiba, amitől tökéletes lesz az ember.